Ha az okos várost élő szervezetként képzeljük el, akkor az információ a tápanyag, ami élteti, az okos infrastruktúra pedig a keringési rendszerének alapja. Ebben keletkezik és áramlik az adat, eljut az intelligens támogató rendszerekhez, azok hasznos információvá alakítják, és ez alapján vezérlik a város „életfunkcióit”. Milyen infrastruktúra kell ehhez?
Ha okos város, akkor Szingapúr
Forrás: www.openstreetmap.org
Kézzelfogható válaszért vegyük szemügyre, miben jeleskedik a Smart City laboratóriumnak is tekintett Szingapúr.
Az alapinfrastruktúrák – közlekedési szolgáltatások, energia- és ivóvízellátás, telefon- és postai szolgáltatások stb. – fejlettsége az okos városban alapvető, az ázsiai városállam ebben a toplista élén áll a MERCER 2017-es minősítése szerint.
Az „okossághoz” azonban ennél több kell: Smart City szempontból meghatározó szerepük van az adatgyűjtő infrastruktúráknak. Működésük érzékelőkre és konnektivitásra épül, azt feltételezi, hogy a városlakók, eszközök, dolgok egy nagy kapcsolatrendszer elemei, információt küldenek és kapnak, folyamatos és teljes lefedettségű adatcsere zajlik.
Mindenki, minden, mindenhol, mindig
Szingapúr kormánya 2014-ben hirdette meg a Smart Nation programot, 1000 szenzorból álló érzékelő hálózat telepítésével indítva a fejlesztéseket. Az infrastruktúrát folyamatosan bővítik, igyekeznek valóra váltani az E3A névre keresztelt konnektivitási tervet: Everyone, Everything, Everywhere, All the Time. A cél nem kevesebb, mint elérni, hogy mindenki, minden, mindenhol, mindig kapcsolatban legyen.
Hiperkonnektivitás, mint életforma
Az infrastruktúrának ehhez támogatnia kell a szélessávú internet elérést bárki számára – nemcsak az otthonokban, munkahelyeken, hanem az okos város teljes területén. Szingapúr ebben is elől jár, az A.T. Kearney Global Cities 2016 elemzése szerint online jelenlét szempontjából első a rangsorban.
Ingyenes WiFi hotspot hálózat Szingapúrban (a OneMap Singapore portálról)
Ez többek között az ingyenes WiFi hotspot hálózatnak is köszönhető, amit a vezetéknélküli szélessávú internet program keretében az infókommunikáció- és média fejlesztéséért felelős hatóság biztosít, és gyakorlatilag minden forgalmasabb közösségi térre kiterjed. De hozzájárul az elektronikus szolgáltatások minősége, elterjedtsége, közadatok hozzáférhetősége is, ami szintén függ az infókommunikációs infrastruktúra fejlettségétől is.
A szenzorok városa
A másik nagy terület a fizikai infrastruktúra, a dolgok internete. Szingapúrban érzékelők, térfigyelő kamerák, GPS eszközök hálózzák be a várost, folyamatosan gyűjtik az információt a város mindennapi életéről.
Vonatokon, buszokon, taxikon elhelyezett készülékek szolgáltatnak valós idejű adatokat a közlekedésről; közterületeken, aluljárókban, liftekben, pályaudvarokon őrködnek a közbiztonság felett, követik a gyalogos forgalmat, figyelik az utcák tisztaságát; épületek tetejéről mérik a levegőminőséget, páratartalmat, hőmérsékletet; szeméttárolókban jelzik, ha a tároló megtelt; csatornákban, a folyóban mérik a vízszintet, figyelmeztetnek az esetleges árvízveszélyre. Már magánlakásokban elhelyezett érzékelők alkalmazására is indult tesztprojekt, az idősek mozgásának, egészségi állapotának követésére a biztonságosabb ellátásuk érdekében.
Jurong Lake District, tesztkörzet
Jurong Innovation District
Az okos város kiépítése, már csak az infrastruktúra szintjén is, lassú folyamat, még Szingapúr esetén is. Innovációs területként Szingapúr a Jurong Lake District körzetet jelölte ki, itt fogják a mini Smart City-t kialakítani. A városállam bámulatos fejlődésen ment keresztül az elmúlt évtizedek alatt, de a Smart City megoldások kialakítása sok fejlesztést, tesztelést igényel. Bár Szingapúr infrastruktúrája élen járó, a tényleges okos várossá válásig hosszú út áll még előtte.
Szükséges, de nem elégséges
Adatokban mindenesetre nincs hiány, a „tápanyag” adott a várost vezérlő intelligens rendszerek számára. Legalábbis elméletileg… Mostanra ugyanis Szingapúr azt is jól példázza, hogy a kiterjedt adatgyűjtő infrastruktúra önmagában nem elég. A szingapúri kormány éppen átszervezi a Smart Nation terv megvalósítási stratégiáját, mert a folyamat nem halad elég gyors ütemben. A három fő probléma közül, amit kerékkötőként azonosítottak, egyik éppen az adatkezeléssel függ össze: a különböző adatgyűjtő hálózatok nem integráltak, az adatokat más-más intézmények kezelik, és nem megfelelő az adatkommunikáció a források között. Hasonlatunknál maradva, a város „anyagcseréje”, azaz adatcseréje nincs rendben. De ez a kérdéskör már külön tárgyalást érdemel.
